Csak foszló képzet, félig használt álom,
– már elsietsz s az ágy alatt hagyod –
és tűnődsz úgy, mint elveszített tárgyon:
vajh kié lett s mi ujjak közt forog?

Szerette az, ki reggel megtalálta?
Lefújta róla pöffenve a port?
És kélt szívében tán egy cseppnyi hála,
vagy bosszúság csak az, mi benne volt?

Zsebében őrizte a nap során?
Lazán feldobta csak a felső polcra?
Vagy nézte, hogy hever a zongorán,
s miként pörög, ha dobja, mint a kocka?

          S midőn az ágyba tért meg késő este,
          még nála volt, vagy ő is elvesztette?

Megjelent: Forrás, 2010/3, lásd