Miközben tájképet akaszt szobája falára
nem veszi észre
amint  a vászon mögött
hangtalanul megnyílik a fal
csak egy hideg fuvallatot érez arcán
csak egy oda nem illő erdőhang
üti meg pillanatra a fülét
csak egy kósza mezei illat rebben tova
de amikorra bármire odafigyelne
a kép már pontosan elfedi a keletkezett rést
és ő érintetlen marad a hermetikus szobában

milyen szép
mondja elégedetten
amikor végez a munkával
leül a kandalló elé
nézi a képet
és bár természetesen szeretne viselkedni
mégis színpadias pózt vesz fel
mintha csak tudná
hogy a falak mögül őt figyeli a tar mező
és az erdő fáira holtakat aggató ősz

Megjelent: Parnasszus, 2010/Tavasz