Át a forradáson ilyenkor fordul át a
tér veled
és mintha régi filmek vége lenne
fehérbe tűnik, sistereg a seb
amint eléri fények
élesebbje
belépnél már a porral terhes
helyre
de áldozatod folyton kint reked
s
te visszafordulsz érte folyton s egyre
amíg csak rá nem
megy az életed
külön vagy te és már
külön a bélyeg
ha tested fogy, a stigma megmarad
s ha üdvözítő ég borul fölébed
feltépett sebbel
váltod meg magad
ilyenkor fordul át a tér veled
s a
húsról fénylőn sercen le a heg
Megjelent: Bárka, 2010/2 | 
