Csak el ne menj a megváltás előtt,
mikor a jégen felrian a lomha halál unottan álmatag hatalma. Nyakadban átok, ég a szemfedőd, neked bérli az erre járt idő, hogy arcod üres helyét eltakarjad. Már lassú árban víz alatt a falvak, és kedvenc fád a sodrásban kidőlt, de te csak nézd az élveteg dagályt, az égre kémlelj tört jegek mögül, s mikor a színre kékes fény vetül, ne firtasd azt, hogy mért nevetnek mások. Fogadd el azt, mi holtodig aláz, – és fel is old, ha lesz maradásod. |
|
Könyvek > Harmadvalaki >
Jégárban |