---

Balla D. Károly

Tükrök között

dimenziók felől a rejtelem
rejtelem mögül az érkezés
érkezésen túl a végtelen
végtelenből sejlő jóslat -
így küld fehér kis fényhajókat
a parttalan remény
hogy esdjenek
határolt létek
ha fénnyel szembenéz a fény

(sötétség)

Ki vagy?
Arc vagyok arcod mögül.
Hogy hívnak?
Nincs nevem. Köröttem apró hópihék.
Miért, hogy jöttél?
Láss, ha látni mersz.
Meddig maradsz?
Míg a kéket körbehordom. Amíg a hóra rátalálsz.
Vigyél magaddal!
Nem lehet. A rések élesek. Füstölög a sárga kín és célja nincs velünk a végtelennek. Elmegyek.

(fény)

talán az ébredés
a zöldes fény a függönyön
talán a csillanó arany-keret
ahogy a fénykép rádnevet
talán a szőnyegen
araszló fénybogár
talán csupán csalóka képzelet

(sötétség)

Ki vagy?
Arc vagyok arcod mögül.
Hát újra itt vagy? Miért? Hogy lássalak?
Hogy láss, ha látni mersz. Ha általérsz a tükrök titkain.
Itt maradsz?
Csak míg a kéket körbehordom. Míg védenek a hópihék.
Vigyél magaddal.
Nem lehet. A rések élesek.
Füstölög a sárga kén?
És célja nincs velünk a végtelennek. Elmegyek.
Jössz-e még?
Ha átkacsintasz fények foncsorán. Ha általérsz a tükrök titkain. Ha kékre vált a sárga füst, ha védenek a hópihék.

(fény)

az ébredés
a bántó csillogás
hát jer csak
újrakezdés mámora
s amint az izmok megfeszülnek
helyreáll a billent érzet
és tagról tagra jár erőd
tested udvarából sepred
a felforgácsolt éj-időt -
s a tükrök régi helyen állnak

(sötétség)

Ki vagy?
Arc vagyok arcod mögül.
Hogy lássalak?
Hogy láss, ha látni mersz.
Ha általérek tükrök titkain?
Ha átkacsintasz fények foncsorán.
Csak hangod hallom. Arcod hol lehet?
Arcom arcod rejtkezése. Látni fogsz, ha célja lesz velünk a végtelennek, ha értünk jönnek zárolt halmazok.
És akkor elviszel.
Akkor el.
És mondd, hová?
Hol nincsen sárga füst. Ahol a kéket újraéled.
Maradj még.
Nem lehet.
Hisz védenek a hópihék.
Nem lehet.
Hisz kékre vált a sárga füst.
Nem lehet. A rések élesek. Elmegyek.

(fény)

a tükrök szemben állnak
lépj közéjük
lépj közéjük s láthatod
a játszi végtelent
és íme
szeszélyek csacska optikája
itt az ott
és ott az itt
jobbot ballal felcserél
mi hátul volt
tolul előre
s hátra törnek előterek
és állsz
a tested szédült fénnyel összetűzve
felhasítva s összefogva
részre bontva
egybefonva -
rés a térben
felderengő képzetek

(sötétség)

Itt vagyok.
Átkacsintok fények foncsorán.
Itt vagyok.
Tükrök titkát általérem.
Itt vagyok.
Arcom vagy az arc mögül. Rejtett fény a fény mögül. Látlak. Elviszel?
Célja van velünk a végtelennek.
Értünk jönnek zárolt halmazok.
És kékre vált a sárga füst.

(fény)

fényvihar
kevert idő
és felderengő képzetek
és hullva hullsz a fény mögé
hol nincsen sárga füst
ahol a kéket újraéled
és hullva hullsz és nem sebez
az éles rés
mert védenek az apró hópihék

(sötétség)

és alszol újra
a tükrök helyreállnak s halkan
füstölög a sárga kén