ez már az a táj igen
azok a lázas szorongások ahogy
esőköpenyén elvéreznek a nagyváros fényei
ahogy minden
egyszerre ismerős és mégis képzelhetetlenül ismeretlen
igen
nem járt még sohasem erre csak épp ezeken
az utcákon nőtt fel
ebben a brooklyni esőben ahol a Lövölde
tér ázott verebei
rázzák magukról
a körkörös színes ívekben gyönyörűn freccsenő déja vu-t
szevasz Woody ugye te vársz ott a túlsó
sarkon miért
nem öleled meg a messziről jöttet mi ez
a kemény
karimájú távolságtartás na ne hülyéskedj
hát persze
hogy csak meg akartál tréfálni ezzel a hősies kalappal
én is
csak heccnek szántam a csillogó esőkabátot
hajítsd a francba
a kemény karimát vagy tedd fel erre a kávéházi fogasra
én is alá akasztom ezt a heroikusat
mintha nélkülünk így hasonlítana is valakire
de mi kicsit maradjunk még itt a járdaszélen hadd
ázzon
kopaszodó fejünk szemüvegeden hízzanak
óriás amőbává a
távolról csillogó közelről mocskos
esküdöző neonfények
most ahogy megölellek végre látszik
egyforma
magasak vagyunk egyforma alacsonyak
javítasz ki nevetve
két kicsi boldog clown
Jahvé síró ege alatt
