és
a földbe ültetett villanykörtékben nem forr össze a kiégett spirál és a sós könnyeket nem teszi édessé a zománcos emlékek cukra és a puhára főtt fémek irtóznak öntőformáiktól és az órák nem hajlandók megállni az idővel együtt és a kézenfogásokba belemar a csókok hiánya és a gyász is már fehér átkozottul fehér és a nevetésekben még ott bujkál minden keserűségünk összesatuzott fogsora és folyton kísértenek a tükrök mögé zsúfolt világok és villanykörtéink elégett spirálja nem forr össze még az öntetemünk dúsította földben
sem