A COPD definíciója:

A COPD (chronic obstructive pulmonary disease = krónikus obstruktív tüdőbetegség) jellemzője a tüdő szerkezetének egyre fokozódó, és visszafordíthatatlan károsodása, ésa tüdőfunkciónak ugyancsak egyre erősödő romlása. Ez a betegség a tüdő gyulladásos válasza a különböző ártalmas részecskékre, elsősorban a cigarettafüstre. Ezek az ártalmas részecskék indítják el, és tartják fenn ezt a krónikus gyulladásos folyamatot, ami a tüdő szerkezetének és működésének elvesztéséhez vezet.

 

A COPD jelentősége:

A COPD tömeges, és egyre gyakoribb betegség. Európában 2004-ben a COPD volt az ötödik leggyakoribb halálok, a felnőtt lakosság 4-7%-át érinti a fejlett ipari országokban. Magyarországon pontos epidemiológiai adatok nincsenek, de a becsült betegszám 400-500 ezer főre tehető.
Valamennyi vezető halálok közül az COPD az egyetlen, melynek gyakorisága nő, és az előrejelzések szerint 2020-ra a harmadik vezető halálokká válhat a világon. Jelenleg a táppénzes állomány 10%-áért felelős ez a betegség, és a rokkantsági okok közül az 5.-6. helyen van.

A panaszok súlyosak, nagyon hátrányosan befolyásolják az életminőséget. A betegség kezelése nehéz, és nagyon költséges, anyagilag jelentősen terheli mind az beteg, mind a társadalom terheit.

 

A COPD lefolyásának jellegzetességei:

A COPD többnyire felnőtt korban válik nyilvánvalóvá, de előtte már évtizedekig vannak tünetei, amik azonban nem jellegzetesek, más légúti betegséggel összetéveszthetők: köhögés, köpetürítés, időnként fulladás. A tünetek eleinte ritkán és mérsékelt intenzitással kezdődnek, a beteg megfázásnak, influenzának véli azokat, a köhögését a dohányzással magyarázza, és lassan hozzászokik ezekhez a tünetekhez, valamint ahhoz, hogy egyre kevesebbet tud teljesíteni.  A COPD-ben a fulladás és légszomj terhelésre lép fel, nyugalomban nagyon sokáig elég a tüdő teljesítőképessége. A terhelésre jelentkező fulladást a beteg az életkorával, esetleg nagyobb testsúlyával magyarázza, és az erőkifejtését automatikusan az egyre gyengébb teljesítményéhez igazítja.

Amikor a betegség kifejezettebbé válik, olyannyira, hogy a beteg orvoshoz kerül, a tüdő teljesítőképességének a fele már elvész.  A betegség romlását jelenlegi eszközeinkkel nem lehet befolyásolni, erre valamelyest a dohányzás minél előbbi abbahagyása lenne képes, de gyógyszeresen legfeljebb a tüneteket lehet enyhíteni. A gyógyszerek, amiket a COPD-s beteg tüneti kezelésére használunk, sokban egyeznek az asztma gyógyszereivel.

 

A COPD-s fellángolások jelentősége:

A COPD lefolyását gyakrabban, vagy ritkábban, fellángolások tarkítják, az orvosok ezt hívják exacerbációnak.  Az exacerbációk alatt a beteg tünetei erősödnek, illetve olyan légúti tünetek is jelzik a fellángolást, amik előtte nem voltak. Egy-egy exacerbáció változó ideig (1-3 hét) tart, és minden ilyen exacerbációs epizód után a légzés teljesítőképessége hirtelen romlik, a fellángolás rendeződésekor már nem tér vissza a tüdő funkciója arra a szintre, amin az exacerbáció előtt volt. Ebből következik, hogy minél több exacerbáció tarkítja a betegség lefolyását, annál gyorsabban hanyatlik a beteg állapota. A COPD-s beteg életkilátásai a dohányzás abbahagyása nélkül elég szerények általában.

Ha az exacerbációk gyakoriságát és intenzitását csökkenteni tudjuk, abból a betegnek számos előnye származik: lassabban romlik a tüdőfunkciója, később lép fel a terhelésre fulladás, jobb lesz az életminősége, csökken a kórházi kezelések száma, és javulnak az életkilátásai.

 

Új felismerések a COPD-vel kapcsolatban:

Az utóbbi évtizedben érdekes összefüggéseket, elgondolkodtató tényeket ismertek fel:

A WHO 2007. évi felméréséből kiderült, hogy a 65 éven felüli népesség fele legalább három krónikus betegségben szenved, amik közül egyik többnyire a COPD. Minden ötödik, 65 éven felüli embernek legalább öt, de néha több ilyen krónikus rendellenessége van egyidejűleg. A leggyakoribb krónikus betegségek jellemzően együtt alakulnak ki.

Régóta tudjuk, hogy számos, korábban „társbetegségnek” tartott kóros állapottal jár ez a tüdőbetegség.  Az enyhe és mérsékelt súlyosságú COPD-ben szenvedő betegek többsége nem a tüdőbetegsége, hanem koszorúér elégtelenségből adódó szívbetegség miatt kerül kórházba. A stabil COPD-s beteg körében két-háromszor olyan gyakori a szív-és érrendszeri okból, vagy a magas vérnyomás szövődményeként bekövetkező halálozás, mint az átlag népességben.  De a COPD-vel gyakran együtt jár a kóros soványság, az izompusztulás, az izmok legyengülése, a cukorbetegség, az alvászavarok, csontritkulás, az értelmi képesség csökkenése, és a tüdőrák is.

 

Tüdőbetegség a COPD?

A fenti összefüggések, illetve a kutatási eredmények alapján egyre többen állítják azt, hogy a COPD nem csak tüdőbetegség, hanem egyik része a szervezet általános, folyamatosan fennálló, alacsony intenzitású, és időnként fellángoló gyulladásának. Ennek a gyulladásnak a megnyilvánulásai lehetnek a szív- és érrendszeri betegségek, az anyagcsere betegségek, izombetegségek, stb.

Ezekben a kórképekben (szív, anyagcsere, izom, stb.) ugyanazok a gyulladást jelző laboratórium értékek változnak kóros mértékben, ez is azt jelzi, hogy az említett  betegségek valami közös károsodásnak a következményei. Emellett szól az is, hogy pl. a COPD fellángolásakor ezek a gyulladást jelző laboratóriumi értékek magasabbak lesznek, majd a fellángolás megnyugvásakor alacsonyabb értékre térnek vissza.

 

Közös kockázati tényezők:

A fent felsorolt rendellenességek (COPD, érbetegségek, koszorúér eredetű szívbetegségek, cukorbetegség, stb.) hátterében közös kockázati tényezőket lehet kimutatni. Az egyik a dohányzás, a másik az elhízás. Mindkettő nagyon gyakori a népességben. Egymagukban is erősen növelik a krónikus betegségek kockázatát, de ha mindkettő fennáll (ha az elhízott-túlsúlyos beteg dohányzik is), a kockázat sokszorosára nő, mert ez a két kockázati faktor egymást erősítő kapcsolatban van, fokozzák egymás kóros hatását.

 

Következtetés:

A COPD-t az esetek többségében nem lehet izolált, egymagában, csak a tüdőre korlátozódó betegségnek tekinteni. Ezt figyelembe kell venni a COPD kivizsgálásánál, kezelésénél, gondozásánál, rehabilitálásánál.

 

A COPD gyógyításában (hasonlóan az asztmához,) alapvető jelentősége van a gyulladásgátló kezelésnek (inhalációs kortikoszteroidok), mert bizonyított tény, hogy a gyulladásgátlóval kezelt COPD-s betegeknél kevesebb a szív- és érrendszeri betegség, de más társbetegségek is javulnak ilyenkor.

 

Az orvosok szemléletét is módosítani kell, mert fel kell ismerniük, hogy akár tüdőgyógyászatra (COPD miatt), akár kardiológiára (szív- érrendszeri betegség miatt) , akár belgyógyászatra (anyagcsere betegség miatt), akár ideggyógyászatra (izom rendellenességek, alvászavarok, mentális zavarok miatt), akár reumatológiára (csontritkulás miatt) kerül a beteg, és a felsorolt betegségekből több is felfedezhető nála, számolni kell azzal, hogy összetett, több szervi  betegségről van szó.

 

A felismerések és a szemlélet új, alig pár éves. A további évek folyamán a felfogásunk nyilván csiszolódni, alakulni, változni fog. Az ismertetett tényekett azonban mind az orvosoknak, mind a betegeknek érdemes megismerni.

Dr. Hidvégi Edit előadása elérhető:  ide kattintva.

Prof. Dr. Nékám Kristóf előadása elérhető alábbi videón:

 

 

 

Dr. Magyar Donát előadása elérhető: itt.


Pós Péter előadása elérhető ide kattintással.