Az állatok jelentéstartalmát erősen befolyásolhatja a színük.

A fehér a spirituális védelem színe. A fehérben minden más szín, minden fentről jött erő megtalálható, így a kozmikus teljesség jelképe. A teljesség, az egyesítés, az összefogás, az egyenrangúság kifejezője. A fehér haj miatt is az öregkor, az ősz haj, mely már az összes "színt", az élet összes állomását végigjárta, tapasztalataiban egyesül, fehérré válik, mindezt képviseli. Régen a gyász színe is a fehér volt, és ma is az a halotti lepel színe. Az utolsó szín, az egyik létformából a másikba való átmenet segítő színe. A halálközeli élmények fehér, vakító fénye, a bölcsesség világossága, mind a fehér színhez kötődik.

A hóesés színe, a hóka ló, a fehér ló, mely csak fejedelmeket illetett, csak azok járhattak vele, a fehér áldozati lovak, a Fehérló Istenanya, és a szent táltos fehér ruhája mindez a jelentés belesűrűsödik a fehér színű állatok szimbólumába. A fehér kígyó a fényőrző, a fehér elefánt a hindu istenek hátasa, a fehér sólyom a világítás, fényesség, tisztaság, és spirituális őrzés jelképe. Az égieknek fehér állatokat áldoztak.

A sárga szín a sár, azaz Nap, azaz arany színt jelenti régebben sáraranynak is nevezték, azaz sárga-arany színt jelképezett. A Napnak az általános tulajdonságát jellemzi, a felkelő és lenyugvó naphoz inkább a vörös szín, a déli naphoz a vakító fehér, a többi állomáshoz a sárga-arany szín kapcsolódik. Az aranyszőrű paripa, ~bárány, aranysárkány, stb. a Nappal való jó kapcsolatot, az értékes tulajdonságokat jelzik. Aranymadár, aranyszarvas, stb. Napállatok.

A vörös szín általában az előbb említett formában a Naphoz, a Tűz őselemhez, a Mars bolygóhoz, illetve a Mars isten képviselte harchoz, háborúhoz kapcsolódik, illetve ezirányban módosíthatja az adott állat szimbólumtartalmát. Például a vörös kakas a tűzvész szimbóluma.

A kundalini színe vörös, ezért az őserőhöz, ősenergiához is kapcsolható szín.

A fekete legtöbbször a fehér ellentéteként az alvilági istenek, az alvilági állatok jelképe, a fekete állatokat az alvilág isteneinek megbékítésére áldozták. Kapcsolata az éjszakához, az éjjel élő állatokhoz, a mélységhez, a rejtélyek sűrűsödéséhez egyértelmű. A fekete a teremtés színe is, az anyaméhé, amelyből az új élet fakad, az új élet minden misztériumával együtt. Az esőkérő áldozati állatok színe is mindig fekete.

Egy példa: A Napot az egyik mítoszban lovak (esetleg oroszlán) vontatta szekérrel ábrázolták. A hajnali Napszekér elé fakó lovakat, a déli elé fehéreket képzeltek, a napnyugtakor vörös lovak, éjjel pedig fekete lovak vitték a Napot az alvilágon át.