A csillagászat, asztrológia eredete is nagyon messze nyúlik a feledés homályába. Minden népnek volt sajátos szimbólumrendszere, és sajátos naptárrendszere, de érdekes, hogy mindegyikben főszereplők voltak az állatok. Vajon miért?
Az ősi mexikói kultúrák is állatjegyek figyelembevételével jellemezték a szóban forgó időszakokban születettek természetét, ott húsz ciklikusan visszatérő Napjel létezett: Krokodil, Szél, Ház, Mókus, Kígyó, Halál, Szarvas, Nyúl, Víz, Kutya, Majom, Fű, Nád, Jaguár, Sas, Keselyű, Földrengés, Kőkés, Eső és Virág.
A babiloniai állatöv: Földműves (Kos); Fiastyúk (Bika); Ikrek, Rák, Oroszlán, Kalász (Szűz); Mérleg, Skorpió, Kentaur (Nyilas); Kecskehal (Bak); Gúla (Vízöntő); és Két farok (Halak).
Az egyiptomi állatövet a következő figurák alkották: Macska, Kutya, Kígyó, Skarabeus, Szamár, Oroszlán, Kecske, Bika, Sólyom, Pávián, Íbisz, Krokodil.
Innen talán perzsa közvetítéssel jutott el Kínába, Tibetbe, - avagy csak nagyon hasonlóan alakult náluk is – ahol az oroszlánból, vagy macskából Tigris, a krokodilból Sárkány, a szamárból Ló lett.
Az indiai állatöv jelenleg: Patkány, Bivaly, Tigris, Nyúl, Sárkány, Kígyó, Ló, Kecske, Majom, Kakas, Kutya, Disznó.
Bizonyos állatoknak a kínai asztrológiában is szerepük van. Ilyen a Ló, a Kos (Bak), a Fácán (Főnix), a Sárkány, a Kakas, a Disznó, a Kutya és a Tehén (Ökör) alkotta nyolcas csoport (bákua)
A tizenkét éves ciklust uraló jelképes állatok: a bivaly, a tigris, a nyúl, melyet olykor a macska helyettesít, a sárkány, a kígyó, a ló, a bak, a majom, a kakas, a kutya és a disznó.
A tibeti asztrológia az állatövet szintén elemekkel, égtájakkal kapcsolta össze. A legenda szerint, amikor Buddha a végső megszabadulást várta, minden állattal szeretett volna találkozni, hogy megáldja azokat, de csupán tizenkettő ment el. Ezt értékelve az Áldott Nevű a tizenkét éves ciklus éveit tiszteletből róluk nevezte el, abban a sorrendben, amelyben megjelentek előtte.
Patkány víz É Tehén föld ÉK Tigris fa K Nyúl fa K Sárkány Föld DK Kígyó tűz D Ló tűz D Bárány föld DNy Majom fém Ny Madár fém Ny Kutya föld ÉNy Disznó víz É Állatok jelképezik a különböző elképzelésekben a világ szintjeit. Az alvilágot rendszerint sárkány, vagy kígyó, az égi világot valamilyen madár, általában sas, vagy sólyom képviseli, a kettőt összeköti a világfa, mely a földből az égig ér, a mesebeli égigérő fa. Ezt vagy állat helyettesíti, pl. szarvas, vagy az állatok laknak a fa ágai között. Előbbi esetben az állatős az embereket jelenti, és a szarvas képviseli az összekötő kapcsot Ég és Föld között, Alvilág és Felső világ között. Alább egy példa a hunok világfájáról. A csúcson az Egek Ura, akit Sólyom jelképez. A világfa bal oldali ágai fentről lefelé haladva: a legfelső ágon a Hold birodalma található, itt laknak a Holdat jelképező mitikus táltosállatok. A Holdat jelképező Ősanya, a Boldogasszony. A felső ágakon a meghalt emberek lelkei és a megszületendő emberek lelkei madár formában éltek.
A világfa földi részén helyezkedett el a föld élővilága, az emberek, az állatok, a madarak, a növények. |