Szarv-szerv

Apropó, szarvak! Rudolf Steiner szerint a szarv rendkívül titokzatos valami: a kozmikus éterből kialakuló étertest, mintegy „megszarusodott”, megsűrűsödött új „orgánjait”, a szerv-eket a misztériumokban szarv-aknak nevezték. A magyar nyelv a szarv-szerv szavakban megőrizte ezt a különös kapcsolatot. A „szarvasság” tehát mindig valamilyen éteriség kifejezője.

Az ősibb androgün jelleg után a fizikai kétneműség lépett a világba, ami a fejekhez tartozó szarv kettőződését vonta maga után. Ez az elképzelés azt jelentené, hogy az egyszarvú – monokerosz, unikornis – sokkal ősibb állat, mint azt gondolnánk, és mint a később megjelent kétszarvú (bika, szarvas, kos, bak) állatok.

A szarvaknak önállóan is sokrétű szimbólumhordozó tulajdonságuk van. Ilyenek a férfierő, a spirituális és fizikai erő, a királyság, életerő, termékenység, győzelem, hódítás, fenyegetés, és erőszak. Ebből erednek a különböző fejfedőkön a szarv díszítések, jelvények szokásai, például a tülkökkel, agancsokkal díszített harci sisakok, akkád, görög, germán, kelta, viking népeknél, vagy a sámánok agancsos koronái.

A szólás, hogy ”letöri a szarvát” azt jelenti, hogy elveszi a teremtőerejét.

Az állatoknak más részei is hordozhatnak önállóan szimbólumtartalmakat.

Itt van mindjárt a tojás. A tojáshoz az emberiség kezdetei óta misztikus képzettársítások kötődnek. Az egyiptomi Ré Napisten tojásból született, a hindu hagyomány szerint Brahma egy arany világtojásból kelt ki. A régi kínaiak hite szerint is a kozmikus tojásból jött világra az első élőlény. A Kalevala világteremtési modelljében a kacsatojás játszik szerepet, a finn mitológia teremtő istennőjének, Ilmaternek pedig sastojással gyűlik meg a baja, és annak összetörése vezet a világ kialakulásához. A görög mitológiában az egész világegyetem valaha az úgynevezett orfikus őstojás volt. A tojás a termékenység és az új születésének ősi szimbóluma. A feltámadás szimbóluma és használták a gonosz elleni talizmánként is. Az egyiptomi hieroglifákban a tojás a lehetőséget, a hatóképességet jelenti.

A madarak tolla szintén különleges szimbólum, az isteni erő megjelenési formája, összekötő kapocs a természet olyan sajátos tartományaihoz, mint az állatok, az angyalok és a tündérek világa. A madártoll leglényegesebb jellemzője a könnyűség, a madár szinte magától emelkedik a levegőbe. Sok mondában fordul elő, hogy aki madárruhát visel, repülni tud, vagy át tud változni az adott madárrá. Például a hollóvá, vagy hattyúvá változott leányok a mesékben. Az indiánok tollainak mindegyike valamilyen haditettre emlékeztető funkcióval is bírt.

A fehérfejű rétisas fehér tolla a „Vajákos Nagyanya” varázserejével bír, szent dolog. Az indiánok auratisztításra használják.

A madár önmagában a tudat és a tudattalan egyesülését jelképezi, a tökéletes megvalósítás beteljesítését. A madárhoz a repülés képessége folytán az elvágyódás, az intuíció szárnyalása, a szépség és a misztikus emelkedettség képzetei társulnak. A kreatív képzelet forrása, képes az emberben is életre kelteni saját varázserői szárnyalását. Minden mitológiában a lélekkel, szellemmel is azonosítják.

Szintén különleges jelentősége van a szemnek. A fény befogadásának szerve a Napot, az éltető fényt, a világosságot, a Holdat, a csillagokat, a nézést, a látást, a tájékozódást, az értelmet, a tudást és az intuíciót, a belső látást, a megvilágosodást, a felébredést, az éberséget, a mindentudást, és a mindent látó Istent jelképezheti.

Ezáltal valamely állat, amelyiknek különleges szeme van, - pl. sólyom, vagy macska - többlet szimbólumtartalmat nyerhet. Ezek megjelennek a szakrális képzőművészetben és ezoterikus szimbolikában is.

Az egyiptomiaknál Hórusz szemét jelképező ’udzsat-szem’ mágikus célokat szolgált. (udzsat = ép, egészséges) Gyakran az istenek és a szent állatok is viselték amulettként. A szent macskák szobrainak nyakában látható udzsat-szemek a mágikus védelem mellett az állatnak a Naphoz és a Holdhoz fűződő bensőséges viszonyát is kifejezésre juttatják.

A ló farkát például a keleti népek zászlójukra tűzték. A lófarok, vagy boncsok jól ismert a valamikor ideiglenesen hazánkban állomásozó török csapatok jelvényeként.

Az állatok egyes részeit, például tollat, vagy egy fogat amulettként vagy talizmánként hordták, sőt ez napjainkban is szokásos.

Az amulett a latin elhárítani szóból ered, és mágikus védőeszközt jelent a démonok ellen, vagy a rossz elhárítására. A talizmán görögül megszentelt tárgyat jelent, amely szerencsét hoz.