A négylábúak közül kétségkívül az oroszlán játssza a legfőbb
szerepet számos afrikai és eurázsiai nép vallásában, mitológiájában, szakrális
művészetében, irodalmában és folklórjában.
Az oroszlán, mint szimbólum mindenekelőtt a Napot, a látható
és a spirituális fényt, a külső és belső ragyogást, az égi és a földi tüzet, a
dicsőséget, a pompát, a hatalmat, az uralmat, a királyságot, a nyugalmat, a
szilárdságot, az állhatatosságot, az igazságosságot, a becsületességet, a
nagylelkűséget, az eszességet, az éberséget, a fennköltséget, a gazdagságot
jelképezi. Negatív esetben viszont a zsarnokságot, a kegyetlenséget, erőszakot,
fenyegetést, indulatosságot, csillapíthatatlan mohóságot.
Az ókori egyiptomiak úgy
gondolták, hogy az oroszlán irányítja a Nílus évenkénti kiáradását. Az égi
objektumok közül a Szíriuszt és az Oroszlán csillagképet tisztelték, mert a
Nílus akkor árad, amikor a Nap először közeledik az Oroszlánhoz.
Oroszlánfejjel szerepel az ábrázolásokon Tefnut, a harmat és
az eső istennője. Szekmet, a háború és a perzselő sivatagi nap oroszlán-istennője
az egyiptomi mitológiában nagyhatalmú, félelmetes, akinek varázsereje még a
halhatatlanokat is rettegéssel tölti el. Ő küldi az emberekre a betegségeket,
az éhínséget és a pusztító járványokat. Mivel őt tartották a betegségek
úrnőjének, a gyógyulást is tőle remélték. Az orvosok hozzá imádkoztak és az ő
papjainak tartották magukat. Amikor a mitikus ősidőkben az emberek fellázadtak
Ré Napisten ellen, Ré Szekmetet bízta meg a bűnösök elpusztításával és a rend
helyreállításával. A nőstény oroszlán képében megjelenő istennő szörnyű vérengzést
vitt végbe az emberek között. Nyilván ez a mítosz is közrejátszott abban, hogy
őt tekintették a fáraók legfőbb támogatójának és védelmezőjének. II. Ramszesz
szelídített oroszlánja, amelyet mindenüvé magával vitt, az oroszlánistennő
állandó jelenlétét is reprezentálta.
Óegyiptomi templomokat és palotákat őrző kőoroszlánok
elsősorban az istenek mindenre kiterjedő figyelmét, kijátszhatatlan éberségét,
felülmúlhatatlan erejét jelképezték.
Heliopolis lakói élő oroszlánokat tartottak házuk előcsarnokában
és a Napisten templomának udvarában, mert ezeket az állatokat isteni erők
részeseinek tekintették.
Az egyiptomiak elsősorban Vulcanus szent állatának tartották
az oroszlánt. Elképzelésük szerint oroszlán őrzi annak az alagútnak a bejáratát
is, amelyen a Nap éjszaka nyugatról keletre hajózik.
A görög Hekaté – a sötétség és a varázslat istennője -
egyszerre volt a növekvő hold szűz istennője, a telihold anyaistennője, és a
fogyó hold alvilági banyaistennője. Három alakban ábrázolták. Oroszlán, mint a
harcias szűz, a növekvő hold jelképe, kutya, ki vonítva tiszteli a teliholdat, és
a kanca az alvilági istennők kedvelt alakja. A görög mitológiában a Nagy
Istenanya, Zeusz anyja, Kübelé a természet- és termékenység-istennő. Arany
kocsiját hajtva, párducoktól és oroszlánoktól körülvéve ábrázolták.
Az akkád Istárt az „istenek úrnője”, és „bősz oroszlán”
jelzőkkel illették. Az asszírok elsősorban a háború istennőjeként tisztelték.
Hét oroszlántól vont harci kocsiján ábrázolták.
A hurrita mitológiában Sauska, a termékenység, a szerelem és
a harc istennője. Tőle függ a családok boldogsága és jóléte. Szent állata az
oroszlán.
Kínában az épületek bejáratát őrző kőoroszlán-párok népszerűsége
a sárkányokéval vetekszik.
A buddhizmusban az oroszlán a Dharma, az egyetemes törvény védelmezőjeként
jelenik meg.
Az indiai világtáj-szimbolikában az oroszlán Agni-tűzisten
egyik szent állata, az északi iránynak felel meg.
Az oroszlán neve Afrika számos vidékén tabunak számít, ami
azt jelenti, hogy kimondása veszélyezteti kimondóját. Eredeti neve helyett az Úr,
a Testvér, a Fivér, stb. elnevezéssel illetik.
Ennek oka mindenekelőtt abban keresendő, hogy az oroszlánt
az isteni rangra emelt ősapa vagy ősanya, a természetfeletti hatalommal
rendelkező totemős megtestesülésének tartják. A busmanok szerint a varázserővel
bíró oroszlán képes bármikor emberi alakot ölteni.
A Jelenések könyvében szereplő „Júda törzséből való
oroszlán” magára Krisztusra vonatkozik.
Az Apokalipszis így ír a mennyei trón őrizőiről: „… a trón
körül négy élőlény, elől-hátul csupa szem. Az első élőlény oroszlánhoz
hasonlított, a második bikához, a harmadiknak emberhez hasonló arca volt, a
negyedik pedig repülő sashoz hasonlított. Mind a négy élőlénynek hat-hat szárnya
volt körös-körül, kívül és belül tele szemekkel”. Itt az oroszlán az északi égtájat szimbolizálja.
Az asszírok a világ négy sarka közül az egyiket Nergál
istennek, a szárnyas oroszlánnak nevezték.
Az alkimista szimbolikában egyrészt a sulphur-ősanyag
jelképe, másrészt mint „vörös oroszlán” a kész „bölcsek kövéé”. A „zöld
oroszlán” a nagy felbontó erővel rendelkező oldószer szimbóluma.
Az oroszlánon lovagló emberalakok az isteni erő szimbólumai.
A magyar koronázási ékszerek
közt a Szent Jogar nem más, mint hegyi kristályból faragott királyi bot, a magyar
népi vallásosság szentfényt gyűjtő és őrző ’gömbös-botja’, a királyi állat, az
oroszlán „ékességével” jelölten. A jogar azért nem aranyból készült, mert a
hegyi kristálynak ’csillagoktól kapott’ misztikus ereje van.
A Szent Jogar hegyikristály
oroszlánja.
Az Oroszlán Nap-tulajdonságokkal bír. Nap-tulajdonságok a
derű, öröm, nyíltság, őszinteség, tisztaság, életerő, egészség, boldogság,
boldogulás, a siker, szerencse, gazdagság, célok elérése, vágyak teljesülése,
álmok megvalósulása, felemelkedés, megtisztulás és a megvilágosodás. A Nap
tudatosságot, a józan észt, az értelmet, a racionalitást, a felszínt, a
világosságot és a felismerést képviseli.
Az asztrológiában az Oroszlán csillagkép a Nap háza, a
legforróbb hónap, legfényesebb csillaga az „Oroszlán szíve”, (Cor Leonis), azaz
Regulus, ami kis királyt jelent. Állítólag ez a csillag jelentette Jézus
születését. Az asztrológiában az Oroszlán a bátorság fészkének, a szívnek az
ura.
Az Oroszlán jegy szülötte erős és kiegyensúlyozott, szeret a
középpontban lenni, hajlamos az önzésre. Érzékeny testrésze a szíve, a gerince
és nyaktájéka.
Az oroszlán magyar címerállat, szerepel I. Imre és II. Endre
királyunk árpádsávos címerében is. A Képes Krónika – Aquilea ostromát ábrázoló
miniatúráján Atilla egyik hun vitéze is oroszlános címerpajzsot visel. Oroszlán
díszíti Szent István palástját és az uralkodói jogar kristálygömbjét is.
Az esztergomi, III. Béla
által épített királyi várkápolna oroszlánja mezopotámiai jellegű – ezért az
oroszlános ábrázolási hagyományt őseink keletről hozhatták magukkal. Újabb elképzeléseket keresse a "Kelta magyarok, magyar kelták" c. könyvben.
Esztergomi oroszlán.
Az „esztergomi oroszlánnak” is több neve volt egykor. Ő volt
a királyi állat, az aranyszőrű fatartó négylábú, a királyi erő, a királyi vér
nagy állata, az őrző és vigyázó állat.
A legenda arról beszél, hogy nagyon régen, amikor a jégkorszak
megfagyasztott mindeneket, a föld egyes kiválasztott helyei ez alól a megfagyás
alól mentesülve voltak. Ilyen kiválasztott hely volt maga a Kárpát-medence is,
itt az emberek szerencsésen túlélték azt az időt, amikor a jeges sötétség
istene kegyetlenkedett a földön. Talán ezért éltek egykoron itt a Napállatok, az
aranyszarvas, a páva, a Naporoszlán - vagy griff, amely sas és oroszlán keveréke.
Kulcsszavak: Nap, spirituális fény, ragyogás, dicsőség,
hatalom, királyság, szilárdság, állhatatosság, igazság, fennköltség, éberség,
erő, őrző.
