Csodaszarvas - aranyszarvas

A csodaszarvas története szinte az egész északi féltekén, Japántól a Brit szigetekig elterjedt, mert gyökerei nagy földrajzi és időbeli távolságokba nyúlnak vissza.

Valamennyi turáni népnél szent állatnak számít a szarvas, mely agancsán hordozza a napot és a holdat, jelezve ezzel, hogy ő vezeti a választott népet a sötétségből a világosságba, halálból életbe, régi hazából új hazába.

A csodaszarvas a hun-magyar népek meghatározó totemőse, táltosőse, legjelentősebb mitológiai állata. Krónikáinkban fennmaradt a népünket új hazába vezető csodálatos szarvasünő alakja és szkíta-hun származásunk emléke is. A szkíta a „szarvasok népe” volt.

Jankovics Marcell így összegzi a legendákat: „Napos, holdas, csillagos vagy más, égi eredetre valló jegyeket hordozó, szarvas-patás nőstényállat – rendszerint szarvasünő, – két fiútestvért maga után csalogat, és aki egy folyógázlón vagy tengerszoroson át eljövendő feleségeikhez vezeti őket.

Grandpierre Attila ábrája

A szarvas régi magyar neve állítólag boga. Az ősi magyar hitvilágban a legjelentősebb nemzetségős állatoknak megtisztelő jelzőkkel írták körül a nevét. A szarvas elnevezése a „boga” név jelzős leírása. Ágas-bogas szarvú. (Szerintem már a szarvas elnevezés is tabunév.)

A csodaszarvas-legendáinkban az új utakra vezető szarvas a hajnalt, a hajnali fényt, a változást, népünk újjászületését és új hazában való letelepedését jelképezi.

Csodaboga

Agancsa Világfa nappal és a holddal,

Tűzzel sziporkázó bűvös csillagokkal.

Gyorslábú hírnöke a hajnali fénynek,

Hű képviselője Isten szellemének.

Ősi legendáknak útmutató fénye,

A hazatalálás örökös reménye.

A „Vezérlő csodaszarvas” legenda a hun-magyar nép legősibb legendája, Jordanes VI. századi gót történész tollából.

Vezér vagyok, vezérszarvas,

Jön utánam ezer lovas.

Hajnal óta tart a vágta,

lovak szügyét tajték vágja.

Árkon-bokron vad rohanás,

nincs pihenés, nincs megállás.

A vitézek nem lankadnak,

szilaj daccal sarkantyúznak.

Azt hiszik, hogy rám vadásznak,

s örülnek az áldomásnak.

Nem tudják, hogy én vadászok,

csalom őket száz határon.

Az áldomást én tartom majd,

mikor ismét jön a hajnal.

Nincs visszaút, itt rekednek,

vissza többé nem mehetnek.

Új országot kapnak tőlem,

vaduk, haluk lesz majd bőven.

Királyukként ünnepelnek,

tejben, vajban fürödhetnek.

A csodaszarvas legendája – mint a magyarság legfontosabb legendája népmesékben, versekben, régen és újabban többféleképpen megjelenik. Nézzünk egy népmese~ és egy versrészletet:

Wass Albert: A csodaszarvas

„Réges-régen, messze keleten volt egy gyönyörűszép ország. Észak felől magos hegyek övezték, délen a csillogó, kék tenger határolta…. Akik abban az országban éltek, nemcsak bátor harcosok és ügyes vadászok voltak, de kitűntek szorgalmukkal, tudásukkal és bölcsességükkel is. Boldogan és békés jólétben éltek világhíres királyuk, Nimród Úr uralkodása alatt. Nimród királynak két fia volt. Egyiket Hunornak, másikat Magornak hívták. Jó lovasok, bátor vadászok voltak, akárcsak az apjuk. …

… amikor vadászni voltak, mindegyikük száz-száz válogatott legénnyel, pompás paripákon, egyszerre csak egy gyönyörűszép fehér szarvas ugrott ki eléjük az erdőből. Ezüstösen-fehéren csillogott a szőre, mintha csak tiszta holdsugárból lett volna, s agancsai hegyén ezernyi csillag tündökölt.

Legényeik élén Hunor és Magor űzőbe vették a csodálatos vadat. …

… a hetedik nap estéjén olyan gyönyörű földre jutottak, melyhez foghatót még nem láttak addig. Selymes rétek, ligetes erdők, csillogó tavak és csobogó patakok vették körül őket, az erdők tele vaddal, a vizek tele hallal, s a mezők füve a lovak hasáig ért. Mihelyt a nap lement, a fehér szarvas beugrott egy kék vizű kis tóba és eltűnt benne örökre. A fáradt vadászok tábort ütöttek az erdőliget szélén, s hamarosan álomba szenderültek. Az éjszaka közepén azonban Hunor és Magor csodálatosan szép énekszóra ébredtek. A tó felöl jöttek a hangok….

A parton, pontosan azon a helyen, ahol a csodaszarvas eltűnt, kétszáz tündérlány énekszavára lejtette bűbájos táncát DUL király két szépséges szép lánya a holdsugár ezüstjébe öltözve. Hunor és Magor azon nyomban szerelembe estek a tündérkirály két gyönyörű lányával. Ott helyben feleségül vették őket, a kétszáz legény pedig a kétszáz tündérleányt, s letelepedtek velük az új országban.

Hunornak és kíséretének a leszármazottjai hunoknak nevezték magukat, s Magornak és száz legényének az utódai lettek a magyarok.”

József Attila: A csodaszarvas

Ükös ükün, ősök őse,

Ázsiai puszták hőse,

Vágyat nevelt csodavadra,

Szarvast űzött napnyugatra.

…

Kortyolgat az ég tavából,

Villó aggancsa világol –

Ága-boga tükörképe

Csillagvilág mindensége.

Nagyon szép aranyszarvas ábrázolások kerültek elő többek között Tápiószentmártonból (Kr.e. V. századból), és Zöldhalompusztáról (Kr.e. V-Vi. századból).

A Csodaszarvas két szarva közé őseink a pirosan fölkelő Napot képzelték oda. Ennek oka az, hogy a Nap a téli napfordulókor a Capricornus, azaz a Bak csillagképében, vagyis mintegy ennek „szarvai között” látszott reggel fölkelni.

A Bak csillagképet csak a kecsketenyésztő kabar őstörzseink nevezték így, míg ugyanezt magyar őstörzseink Szarvasnak nevezték. A Bak, azaz Szarvas csillagképe belenyúlik a Vízöntő, azaz Vízitáj csillagképébe. A mi dunántúli szarvasénekeinkben a Csodaszarvas mindig vízben gázol, vagyis az Égi Folyóvíz – a Tejút – melletti kiöntésben, vagyis az áradás után visszamaradt vízállásban. A sumér és az ebből származott római Capricornus –Bak- csillagkép ezért kecskebak ugyan, de teste hátsó része halfarokban végződik. Ezért Kecskehalnak nevezik, és így ábrázolják.

A szarvas égi mivoltát megerősíti a bolygók szimbolikájában való jelenléte is. A Vénuszt gyakran ábrázolták szarvason ülő, fehér ruhás, kibontott hajú nőalaknak.

A Szarvas vezetőszellem, vele meditálva megérezhetjük a Ley-vonalakat. Ezek a Föld meridiánrendszerét alkotó ösvények, a földfelszín terében húzódó erővonalak, melyeken át energia halad.

Paziriki szkíta s zarvas.

Tehát legjelentősebb állatunk, a csodaszarvasunk a hajnali fényt, a fény felé való vezetést, a gyors változást és a megújulást idézi föl. Agancsai a világfát és az éggel való kapcsolatkialakítást jelképezik. Ugyanakkor az elhullajtott és újra növő agancsok az élet állandóan változó ciklusait, az elmúlást és az újjászületést szimbolizálják. Az aranyszarvas visszavezeti az embert a régi tanítás ősi bölcsességéhez.